1 Samuel 12
1 Akkor azt mondta Sámuel egész Izráelhez: íme hallgattam szavatokra
2 mindenben, amit mondtatok nekem; és tettem fölétek királyt.És most íme a király jár előttetek és én megöregedtem és megőszültem, és ihol fiaim vannak veletek; pedig én jártam előttetek ifjúságomtól fogva mind e mai napig.
3 Itt vagyok, tegyetek ellenem tanúságot az Úr előtt és az ő felkentje előtt, kinek az ökrét vettem el? Es kinek a szamarát vettem el? És kit nyomtam el, kit törtem le? És kinek a kezéből fogadtam el váltságot, hogy azzal szemeimet eltakarjam? És visszatérítem nektek.
4 És azt mondták: Nem nyomtál el bennünket, nem törtél le bennünket; és nem vettél el senki kezéből semmit.
5 Erre azt mondta nekik: Tanú az Úr ellenetek és tanú az ő felkentje e mai napon, hogy semmit nem találtatok a kezemben; és azt mondták: Tanú.
6 Sámuel pedig azt mondta a népnek: Az az Úr, aki teremtette Mózest és Áront, és aki felhozta atyáitokat Egyiptom országából.
7 És most álljatok elő, hadd vitathassam meg veletek az Úrnak minden igazságát, amit cselekedett veletek és atyáitokkal.
8 Mikor Jákób bement Egyiptomba, és segítségért kiáltottak atyáitok az Urhoz: akkor az Úr Mózest és Áront küldötte el, és ők hozták ki atyáitokat Egyiptomból, és telepítették le őket ezen a helyen.
9 Mikor elfelejtették az Urat, az ő Istenüket, és kiszolgáltatta őket Sziszerának, Hácor hadvezérének kezébe, aztán a filiszteusok kezébe, aztán Móáb királyának kezébe, akik harcoltak ellenük;
10 és ők segítségért kiáltottak az Úrhoz és azt mondták: Bűnbe estünk, mert elhagytuk az Urat, és a baálokat és az Astártékat szolgáltuk; de most ragadj ki bennünket ellenségeink kezéből és téged fogunk szolgálni:
11 akkor az Úr Jerubbaált, aztán Bedánt, aztán Jeftét, aztán Sámuelt küldötte el; és kiragadott benneteket ellenségeitek kezéből körös-körül, úgyhogy biztonságban laktatok.
12 Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, Ammon fiainak királya jött el reátok; akkor azt mondtátok nekem: Nem, hanem király uralkodjon rajtunk. Bár az Úr, a ti Istenetek a ti királyotok,
13 de most itt van a király, akit előnyben részesítettetek, akit kértetek; íme hát adott az Úr királyt fölétek.
14 Ha az Urat félitek és őt szolgáljátok és hallgattok a szavára és az Úr parancsának ellene nem szegültök; akkor megmaradtok mind ti, mind a király, aki uralkodik rajtatok az Úr után, a ti Istenetek után.
15 De ha nem hallgattok az Úr szavára, és ellene szegültök az Úr parancsának; akkor az Úr keze rajtatok lesz és királyotokon.
16 És most még álljatok elő és lássátok ezt a nagy dolgot, melyet az Úr szemeitek előtt ezennel cselekszik.
17 Ugye búzaaratás van most? Kiáltok az Úrhoz, és mennydörgést és esőt ad: hogy megtudjátok, hogy nagy a ti gonoszságtok az Úr szemeiben, melyet elkövettetek, mikor királyt kértetek magatoknak.
18 Ezzel kiáltott Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott a napon; úgyhogy az egész nép nagyon félt az Úrtól és Sámueltől.
19 És azt mondta az egész nép Sámuelnek: Imádkozzál szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk; mert minden bűnünket azzal a rosszal tetéztük, hogy királyt kértünk magunknak.
20 De Sámuel azt mondta az egész népnek: Ne féljetek, hogy megtettétek mindezt a gonoszt; csak el ne térjetek az Úrtól, és szolgáljátok az Urat teljes szívetekből.
21 Tehát ne térjetek el éppen hiábavalóságok után, melyek nem használnak és meg nem szabadítanak, mert hiábavalóságok.
22 Hanem az Úr nem hagyja el népét az ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé tegyen.
23 Tőlem is távol legyen, hogy bűnt kövessek el az Úr ellen, megszűnvén értetek imádkozni; sőt tanítani foglak benneteket a jó és igaz útra.
24 Csak féljétek az Urat és szolgáljátok őt híven teljes szívetekből; mert lássátok, mely nagy dolgot cselekedett veletek!
25 Ha pedig rosszra rosszat tesztek; mind ti, mind királyotok elvesztek.